A céklát nagyon magas anthociántartalma teszi különlegessé, amely érdekes látványt kölcsönöz a belőle készült ételnek. A libatopfélék családjába tartozó cékla (Beta vulgaris) a cukorrépával, tarlórépával és a mángolddal egyetemben a Földközi-tenger partvidékéről származik. 

Az aránylag magas szénhidrátarány nagyrészt szacharózból, továbbá invertcukorból áll. Fehérjeépítő kövei az aszpargin, glutamin és a betain. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a frissen préselt céklalé jótékonyan hat a gyomor, máj, epe és a bél működésére. Kiválóan alkalmazható gyengeség, vérszegénység, vérkeringési és anyagcserezavarok esetén, de gyógyhatású mindenféle megfázásos betegség esetén. A nagyon értékes színanyagának, a betainnak köszönhető ez a sok gyógyhatás, amely az anthociánok csoportjába tartozik. Ez a festékanyag a kapillárisokra is jótékonyan hat, növeli azok ellenálló képességét. Dr. Ferenczi Sándor kutatóorvos vizsgálatai alapján sok szerző említi profilaktikus terápiás szerként, mely a rákos megbetegedések legyőzésében játszhat fontos szerepet, hiszen lényegesen fokozza a sejtek légzését, anyagcseréjét. 

A céklának vérképző, a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere-folyamatait szabályzó hatása is van. A cékla ugyanis az a zöldségféle, amelyből a szervezet a legjobban tudja hasznosítani a vasat. Hatása nyersen nagyobb, ezért az az igazi, ha nyersen fogyasztjuk.