A céklát nagyon magas anthociántartalma teszi különlegessé, amely érdekes látványt kölcsönöz a belőle készült ételnek.

A libatopfélék családjába tartozó cékla (Beta vulgaris) a cukorrépával, tarlórépával és a mángolddal egyetemben a Földközi-tenger partvidékéről származik. 

Miért fogyasszuk?
Az aránylag magas szénhidrátarány nagyrészt szacharózból, továbbá invertcukorból áll. Fehérjeépítő kövei az aszpargin, glutamin és a betain. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a frissen préselt céklalé jótékonyan hat a gyomor, máj, epe és a bél működésére. Kiválóan alkalmazható gyengeség, vérszegénység, vérkeringési és anyagcserezavarok esetén, de gyógyhatású mindenféle megfázásos betegség esetén. A nagyon értékes színanyagának, a betainnak köszönhető ez a sok gyógyhatás, amely az anthociánok csoportjába tartozik. Ez a festékanyag a kapillárisokra is jótékonyan hat, növeli azok ellenálló képességét. Dr. Ferenczi Sándor kutatóorvos vizsgálatai alapján sok szerző említi profilaktikus terápiás szerként, mely a rákos megbetegedések legyőzésében játszhat fontos szerepet, hiszen lényegesen fokozza a sejtek légzését, anyagcseréjét. 

A céklának vérképző, a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere-folyamatait szabályzó hatása is van. A cékla ugyanis az a zöldségféle, amelyből a szervezet a legjobban tudja hasznosítani a vasat. Hatása nyersen nagyobb, ezért az az igazi, ha nyersen fogyasztjuk. 

Kutatások
A céklát többnyire salátaként, ételkiegészítőként fogyasztják – sajnos nagyon kis mennyiségben -, a növény gyógyhatása kevéssé ismert. Igaz, a népi gyógyászatban régóta vérképzőnek tartották. A 20. századi orvosok ezt babonának tartották, mígnem klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a népi megfigyelés igaz. Mivel kiderült, hogy a céklalé valóban segít a vörösvérsejtek regenerálásában és szaporodásában, sok helyen kiegészítő gyógymódként ajánlják vérszegénység, leukémia és malária esetében is. 

Alfred Vogel svájci gyógynövényszakértő szerint a céklalé kiváló influenza és meghűlés elleni szer, ezen túlmenően sikeresen alkalmazható a nyirokrendszer daganataiban, a magas vérnyomás kezdeti stádiumaiban, valamint vakbél irritációja esetén. 

A humánkísérletekben, a kemoterápián átesett páciensek vérképe (amely a kezelések hatására romlik) jelentős javulást mutatott néhány hetes céklalékúra után. Az ajánlott dózis: naponta 1 liter frissen préselt vagy centrifugált lé, három hónapon keresztül, megszakítás nélkül. (Ebben az esetben a céklát nem szabad megfőzni!)

Természetgyógyászok felhívják a figyelmet, hogy nem minden céklalé azonos minőségű. A lékúrára alkalmas cékla biológiai termesztésű, ahol a talajt nem kezelték nitráttartalmú műtrágyával, s leveleit folyamatosan éri napfény. A földben lévő gyökérgumója magába szívja a talajban található értékes ásványi sókat: a kalciumot, foszfort, káliumot, magnéziumot, vasat, rezet, ként, jódot, bórt, lítiumot, stronciumot. Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, nátriumot, káliumot, ként, A-, Bés C-vitaminokat. A céklalé kombinálva sárgarépalével kitűnő májtisztító. Ajánlatos különösen eleinte több sárgarépát, mint céklát használni, mert a gyors reakció a májban, szédülést és hány ingert okozhat. 

Naponta két-három alkalommal egy-egy pohár céklalé ajánlatos azoknak, akik menstruációs zavarokkal küzdenek, amit gyógyszerek helytelen adagolása vagy mellékhatása, illetve szintetikus hormon adagolása okozhat a szervezetben. 

A céklánál legjobb, ha centrifugával választjuk el a levét a rostos résztől. Betegség esetén naponta háromszor fél borospohárral ajánlatos, megelőzésre kétszer, háromszor hetente. Minden alkalommal ajánlatos hígítani vízzel vagy sárgarépalével, illetve uborkalével. 
A cékla kilogrammonként 850 g vizet, 15 g fehérjét, 85 g szénhidrátot, 25 g élelmi rostot és 10 g ásványi anyagokat tartalmaz. 

Összeállította: Ferencz Anita FruitVeB 

 

 

• cékla