A közönséges dió (Juglans regia) ősidők óta felhasznált faj. Magja az ókori görögökön keresztül valószínűleg Perzsiából került hozzánk. A dióbél gazdag vasban és cinkben, de tartalmaz még káliumot, magnéziumot, foszfort, ként, valamint A-, B-, C-, D-, F- és P-vitaminokat. Ha nyersen fogyasztjuk, magas zsírtartalma miatt tartalékenergiát képezhet belőle a szervezet. Nyirokrendszer-szabályzó, hashajtó és féregűző hatású. Jó érelmeszesedés és idegrendszeri bántalmak ellen is. A gyümölcse vérszegénység és sápadtság esetén jótékony hatású, azonban nem ajánlott azoknak, akik gyakran panaszkodnak rosszullétről, szédülésről. Könnyen okozhat bőrgyulladásokat, bőrkiütéseket is. Vérszegények és májbetegek is ehetik, viszont a gyomorbetegségben szenvedőknek napi 5-6 darabnál többet nem ajánlanak. A dióbélből hidegen sajtolt dióolajban sok telítetlen zsírsav van (73-84%), ezért értékesebb a napraforgó- vagy a szójaolajnál is, valamint ezért az érelmeszesedés és a magas vérnyomás megelőzésére vagy gyógyítására alkalmas. Összetételében részt vesz még a linolénsav, az olajsav és a telített zsírsav is. A dió olajának féregűző hatást tulajdonítanak. Külső bedörzsölésre is használják, angolkóros és vérszegény gyermekeknél, valamint különböző bőrbajoknál.