13 nov Kiváló élelmirost-forrás az aszalt paradicsom

A mediterrán finomság mellett a teljes kiőrlésű gabonafélék, a gyümölcsök és a levélzöldségek is gazdagok rostban.

Az „élelmi rost” kifejezést feltehetően Dr. E. Hipsley alkotta meg először az 1950-es években, aki a rostokat a növényi sejtek emészthetetlen összetevőinek. Azóta sok különböző nézet alakult ki, egyesek úgy tekintenek rá, mint egy funkcionális anyagra, amely a fogyasztók számára egészségügyi előnyökkel jár, valamint egy erős marketingpont az élelmiszeripar számára. A vegyészek több vegyületből álló összetett egységnek tekintik. A jelenleg elfogadott definíció szerint „a növényi sejtek maradványai, amelyek ellenállnak az ember emésztőenzimei által végzett hidrolízisnek (emésztésnek)”. Az emberi bélben található enzimek csak α-glükozid kötéseket képesek lebontani, de a rostpoliszacharidok nem α-kötéseket tartalmaznak.

Az élelmi rostok közé tartozik a cellulóz és a hemicellulóz, a lignin, az oligoszacharidok, a gumik, a viaszok, a nyálkák és a pektinek, amelyek mindegyike két kategóriába sorolható: oldható és oldhatatlan rostok.

Az oldható rostok vízhez adva gumiszerű anyagot képeznek. Ide tartoznak a pektinek, a nyálkák és a gumik. Segíthetnek a vércukorszint csökkentésében és a zsírfelszívódás mérséklésében, valamint a vér koleszterinszintjének csökkentésében. A megfelelő mennyiségű oldható rostot biztosító élelmiszerek közé tartozik a zab, a hüvelyesek (hüvelyesek vagy bab), a nyers, hámozatlan alma, az áfonya és a diófélék.

Az oldhatatlan rostok vízzel érintkezve épek maradnak, ezért hasznosak a belek mozgékonyságának növelésében, a táplálék bélben történő mozgatásában és a méreganyagok béllumenben való megrekedésének megakadályozásában. Emellett vízmegkötő hatásuk is van, így növelik a széklet térfogatát, és segítik a székletmozgás szabályozását. Az oldhatatlan rostokban gazdag élelmiszerek közé tartoznak a teljes kiőrlésű gabonafélék, például a teljes kiőrlésű búza, a barna rizs, a sárgarépa, a paradicsom és az uborka, valamint a hüvelyesek. A teljes kiőrlésű kenyér is ebbe a csoportba tartozik. Az oldhatatlan rostok közé tartozik a cellulóz és a hemicellulóz a ligninekkel együtt.

Míg az élelmi rostok természetes forrásai közé tartoznak a teljes kiőrlésű gabonafélék, hüvelyesek, diófélék és magvak, valamint a gyümölcsök és zöldségek, manapság az élelmiszeripar rostpótlással biztosítja, hogy számos, hagyományosan rostban nem gazdagnak tekintett élelmiszer is rostban gazdag(abb) lehessen.

Az élelmi rostok segítik csökkenteni a vér koleszterinszintjét, így mérséklik a szív-érrendszeri betegségek, az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. Az élelmi rostok fokozzák a teltségérzetet is, így csökkentve az általános táplálékfelvételt, ami támogatja az egészséges testtömeg elérését vagy a fogyókúrát.

Az ajánlott napi rostbevitel körülbelül 30 g. A különböző növényi élelmiszerek különböző mennyiségű rostot tartalmaznak, és a rostok aránya az érettségtől és a növényi részektől függően is változik. Kiemelkedően magas rosttartalommal bír az aszalt paradicsom: 100 grammban 12,4 g található.

A cellulóz tartalma a következő növényeknek magas: gyökérzöldségek, levélzöldségek, hüvelyesek, bizonyos gyümölcsök, például a körte és az alma.

Magas a lignintartalom a szamócában és az őszibarackban, míg a pektin nagy mennyiségben található a citrusfélékben. A gabonafélék és a gabonafélék cellulózban és hemicellulózban egyaránt gazdagok. A legjobb rostforrások a teljes kiőrlésű gabonából készült élelmiszerek (7-12g/100g), a friss gyümölcsök és zöldségek (pl. borsó kb. 5 g/100g, zöldségek 3-4g/100g), valamint a diófélék (kb. 11g/100g). Gyümölcslevek (0,1-0,5 g/100g) helyett ajánlott egész gyümölcsöket (1-10 g/100g) fogyasztani, mert például egy közepes alma hámozatlanul fogyasztva kb. 4,4 g rostot ad, míg almaszósz formájában 2,8 g-ot tartalmaz.