13 nov Változóban a magyar dinnyefogyasztási szokások

Milyen trendek fedezhetők fel a magyarok vásárlási szokásaiban?

A hazai dinnyeszezon tipikusan június végétől szeptember közepéig tart. Ez azt jelenti, hogy június elején-közepén is találkozhatunk a boltok polcain hajtatásból származó magyar dinnyével, de nagy tömegben június legvégén érkezik áru a boltokba. Ez a nagyobb mennyiségű árukészlet szeptember 15 tájáig biztosított, de aki keresi, a fagyok beköszöntéig, azaz október közepéig-végéig még találhat magyar dinnyét a polcokon.

Hol, és mekkora dinnyéket szoktunk vásárolni?

A magyar fogyasztók jól kimutathatóan 60-65%-ban szupermarketekben, 35-40%-ban pedig hagyományos értékesítési forrásokból (zöldséges, út menti értékesítés stb.) szerzik be a dinnyét.

A hazai fogyasztói dinnyevásárlási szokások szempontjából piac két részre osztható. Egy tipikus magyar család 5-8 kg dinnyét szeret venni egyszerre. Ahol lehet szeletelni (hagyományos piacok, út melletti értékesítés), ott ez általában egy nagy dinnyének a felét vagy negyedét jelenti. A nagyobb kiskereskedelmi láncokban, ahol nem lehet szeletelni (egyrészt tilos, másrészt nem is nagyon lenne rá ember), ez egy közepes méretű (5-8 kg-os) egész dinnyét ad ki. Ez a vásárlási szokás a magyar fogyasztók 80%-ára jellemző, de persze nyilván vannak eltérő ízlésű vásárlók is, akik például a minél nagyobb (akár 10-13 kg-os) dinnyét kedvelik, vagy a 4-5 kg-os gyümölcsöt vásárlók csoportja (kisebb gyerekek, kisebb család).

Érdekes módon a dinnye alakját és színét illetően (hosszúkás vagy gömbölyű, fekete vagy csíkos héjú) nem figyelhető meg egyértelmű magyar preferencia, az egyéni ízlés dönt. A szezon korai szakaszában a piacokon több gömbölyű dinnye található, augusztustól pedig már inkább a hosszúkás válik dominánssá, de nem túlzottan (60:40 arányban).

A magyar dinnyefogyasztás divatos trendjei: mini és „magnélküli” dinnyék

“Magnélküli dinnye”

Amit mi az angolból átvett „seedless” kifejezést szó szerint lefordítva magyarul „magnélküli” dinnyének nevezünk, az igazából kevés magot tartalmazó, vagy ahogy a németek mondják „Kernarm”, azaz magszegény dinnye.

Ez a kategória először belföldi termelésből komolyabb tételben 2007-2008 táján jelent meg Magyarországon, és 2010-től folyamatosan terjed, évente mindig 1-2%-kal többet hasít ki magának: ma már a piac 15%-át teszi ki. (Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy az elterjesztendő helyes kifejezés a „magszegény” lenne, mivel a „magnélküli”-be a fogyasztók gyakran belekötnek, mondván, becsapták őket, hiszen mégis volt benne mag! Ez a dinnye ugyanis valóban nem csak gyümölcshúst tartalmaz, hanem pici, puha magkezdemények, vagy üres, ehető léha magvak héja található benne). Magyarországon a piaci térnyeréssel párhuzamosan a termelőknél is egyre népszerűbbé vált ez a kategória, olyannyira, hogy már szépen exportáltunk is belőle, bár az utolsó két évben a piaci nehézségek miatt a kivitel megtorpant.

Minidinnye

Ez a 2-4 kg-os kategóriát jelenti Európában, bár országonként lehetnek eltérések a definícióban. Ezek általában magszegény vagy „magnélküli” dinnyék, mivel felvágást követően elég szerencsétlenül nézne ki egy maggal teli kis méretű gyümölcs, valószínűleg nem venné meg senki.

Nálunk a szuperapró magú („super small seeded”) változat terjedt el leginkább, ebben a szőlőmaghoz hasonló méretű magvak találhatók. Olaszország és Spanyolország számít a legnagyobb termesztőnek és Itáliában sokan fogyasztják is, és mivel kifejezetten keresett, drágán eladható termékről van szó, rengeteget exportálnak is belőle főleg Nagy-Britanniába, a Benelux államokba és a skandináv országokba. Magyarországon is létezik ez a szegmens, kapható ilyen áru, például a Tesco évek óta kínálatán tartja, de valamiért ez a kategória nem terjedt el úgy, mint a magszegény dinnyék: körülbelül a piac 1%-án leragadt, továbbra is kuriózumnak, réspiaci terméknek számít.