09 aug Uborka a táplálkozásban

Az ókori Egyiptomban már 2000 évvel időszámításunk előtt a halottak sírjába ásták „élelemként”, továbbá a fáraók idején is jelentős szerepet játszott.

Az uborka (Cucumis savitus) őshazája a trópusi és szubtrópusi éghajlatú Kelet-Ázsia, ahol vad elődjei napjainkban is megtalálhatók. Már az ókorban is ismert volt, az ókori Egyiptomban már 2000 évvel időszámításunk előtt a halottak sírjába ásták „élelemként”, továbbá a fáraók idején is jelentős szerepet játszott, mint áldozati termés. Már az arabok is ügyes uborkatermelők voltak, a rómaiak tőlük tanultak. A római Tiberius császár is uborkakedvelő volt, naponta igényelte az uborkát az asztalán.

Az 5. században Itáliában és Görögországban olyan uborkát termesztettek, amely keserű volt. Az egyes mai fajtáknál ez a keserű íz még örökségként megmaradt, de a mai nemesített fajták igencsak kellemes, friss ízzel rendelkeznek. Európába a 16. században, szláv közvetítéssel érkezett. Elnevezése is a szláv nyelvből átvett ogurec és a germán eredetű agurka szavakra vezethető vissza. Az uborka termeszthető üvegházban (fólia alatt) vagy szabad földön, alapvetően a kígyó, minikígyó, a salátás uborka és konzervuborka fajtacsoportokat különböztetjük meg.

Miért fogyasszuk?
Fehérje-, zsír- és szénhidráttartalma alacsony, viszont nagyon jó szomjoltó hatással rendelkezik. Sejtjeinek víztartalma elérheti a 97%-ot is. Az ásványi anyagok kedvezően oldott állapotban találhatók meg benne, amelytől erősen bázikus a termés.

Vízhajtó tulajdonsága miatt ajánlják fogyókúrához, valamint reumás és köszvényes megbetegedések esetén is. A vesékre és a szívre is jótékony hatással van, ami magas káliumtartalmának köszönhető. Az emésztőrendszerre gyakorolt pozitív hatását pedig magas pektintartalmának köszönheti.

Az uborka nemcsak az emésztőszervekre hat hűsítően, de a légzőszervekre és a gyulladásos bőrre is. Leginkább a bőrelváltozásra használják, és mind külsőleg, mind belsőleg jó méregtelenítő tulajdonsággal rendelkezik. Kozmetikumként is előnyösen használható fel. Az uborka levét a gyógyászatban egyes bőrápoló krémek (nyugtató, bőrpuhító, tisztító hatású) alapanyagaként használják. Külsőleg nemcsak szépítőszernek használják, de gyógyítani is lehet vele. Az uborka leve, vagy a húsából készített pép jótékony hűsítőként hat még az erős fájdalommal járó méhcsípés esetén is. Ha a napégette bőrre uborkát helyezünk, nem hólyagosodik fel, mert gyulladáscsökkentő hatású.

Az uborka leve külsőleg és belsőleg is használható. Italként elfogyasztva, kellemes üdítő hatású zöldséglé, különösen más zöldségfélével keverve. Vitamin- és ásványisó-tartalma biztosítja a test számára a kellemes közérzetet. Alapjában véve jellegtelen íze és illata következtében jól megfelel más zöldséglé dúsítására is. Ha belsőleg használjuk rendszeresen, egy idő után az egész megjelenésünk megváltozhat, fiatalosabbá válhatunk, üdébb lesz a bőrünk, csillogóbb a hajunk, kellemesebb az egész megjelenésünk.

A fiatal uborka héja is bátran fogyasztható. Egyes uborkák szárvégei keserű anyagokat tartalmazhatnak, ezért különösen a szabad földön termelt uborka pucolásánál inkább, vágjuk le a keserű végeket.

Az uborka igen gazdag ballasztanyagokban, tartalmaz káliumot, kalciumot, foszfort, magnéziumot, vasat, jódot, A-, B1-, B2-vitamint, niacint, folsavat. Előnye, hogy nátriumban szegény, és 100 g mindössze 15 Kcal energiát tartalmaz.

Magyarországi jelentősége

Az uborka vetésterülete jelenleg Európában 200 ezer, Észak-Amerikában 80 ezer, Ázsiában 300 ezer hektár körül van. A legnagyobb vetésterülettel rendelkező országok Kína (190 ezer hektár) és USA (70 ezer hektár).

A kígyóuborka termés kb 21 ezer tonna, a konzervuborka 17 ezer tonna. A konzervuborka termesztés a Duna–Tisza közi termőtájról szinte eltűnt és a kedvezőbb termesztési adottságú Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben alakult ki erősen tagolt, de összességében nagy és intenzív művelésű vetésterület.

Összeállította: Ferencz Anita FruitVeB