Prémium almák: Mik is azok a klubfajták?

Az elmúlt 10 évben egyre több helyen lehet találkozni egyedi elnevezésű, saját címkével is megkülönböztet magasabb árkategóriájú, – úgynevezett klubfajta – almákkal, melyek valóban extra íz- és vizuális élmény nyújthatnak a fogyasztóknak. A következő cikkben a klubfajták pályáját tárjuk fel.

Lehet márka egy almafajta?

A jó márkák azért lehetnek sikeresek, mert magas minőséget nyújtanak, megismerhető, jellegzetes a megjelenésük, sorból kiemelkednek, az pedig köztudott, hogy a fogyasztók mindig keresik az ilyen termékeket.

Ez a koncepció az almaiparban is kezd egyre inkább érvényesülni, ahol a nemesítők és a termelők egyes új fajtákat, már prémium termékként pozícionálnak. Ezeket a fajtákat világszerte egyazon szigorú előírások szerint termesztik és ugyanolyan gyümölcsminőséget is kínálnak, függetlenül attól, hogy hol található az adott gyümölcsös.

Ezeket az exkluzív, márkás almákat, klubfajtáknak nevezik, melyek közül néhány jól ismert példa lehet a Pink Lady, a Crimson Snow, Evelina, Envy, Ambrosia, Zingy, Jazz, Kanzi stb.

Miért jó, hogy van klubfajta?

A klubfajták egyik lényege, hogy amikor az emberek egy adott fajtát megvásárolnak, minden egyes alkalommal pontosan tudhatják, hogy mit kapnak. Ezeknek a fajtáknak mindig van egy különleges ismérvük (íz, forma, szín), amivel meg lehet nyerni a fogyasztót. A vásárlási szokások, fogyasztói preferenciák ma már könnyen mérhetőek, ezért szükséges alkalmazkodni ezekhez, amit folyamatos nemesítői munkával és újabb klubfajtákkal lehet hatékonyan kielégíteni.

Klubfajták „életét” úgy kell elképzelni, hogy a nemesítő intézetek sok év alatt kinemesítenek egy új, kiemelkedő fajtát, forgalomba hozzák, majd minden egyes eladott fa után jogdíjat számítanak fel az almatermesztőknek, hogy ezzel is hozzájáruljanak a további kutatási és nemesítési tevékenységek finanszírozásához. Az almatermesztés és a minőség standardizálása érdekében egyes nemesítők további forgalmazási díjat kezdhetnek el felszámítani minden egyes, az adott évben eladott almaláda után, vagy korlátozhatják azoknak a termelőknek is a számát, akik hozzáférhetnek az egyes fajtákhoz. A termelők kiválasztásakor nagy hangsúlyt fektetnek a nemesítők arra, hogy a gazdák képesek-e teljesíteni, amit ígérnek, és fenn tudják-e tartani az adott fajta minőségi színvonalát.

Miben más egy klubfajta termesztése?

Legnagyobb különbség a klubfajták termesztésében a hagyományos fajtákhoz képest, a nagyobb adminisztrációs és ellenőrzési feladatok. A megkövetelt termesztéstechnológia gyakorlatot szigorúan be kell tartani, ezért a klubfajtákat termelő gyümölcsösöket folyamatos ellenőrzések alá vetik, hogy megbizonyosodjanak arról, megfelelnek-e a fajtaszabványnak. Ezek az ellenőrzések biztosíthatják a fogyasztók számára valóban azt a kiszámítható minőséget és jó ízélményt, amelyre számítanak a vásárláskor.

A szakmai körökben némi aggodalomra adhat okot a „kontrollált” klubfajták növekvő népszerűsége és a legnagyobb nemesítők befolyása. Az viszont tagadhatatlan, hogy az almanemesítés állami finanszírozása ma már világszerte csökken, a nemesítőknek és a termelőknek pedig lépést kell tartaniuk a változó fogyasztói ízléssel, amit legjobban a magánintézmények tudnak abszolválni.

Ma az ilyen legnagyobb almanemesítői munkákat például az Amerikai Egyesült Államokban, Új-Zélandon, Ausztráliában, Japánban, Olaszországban, Németországban végzik.



A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás