26 aug Lusták szilvalekvárja

Gyorsan készül, lassan fogy – igazi édes titok.

Hozzávalók:

2 kg szilva, kimagozva, durvára darabolva

2 kg kristálycukor

1 evőkanál frissen facsart citromlé

2 teáskanál őrölt fahéj

3 fahéjrúd (elhagyható)

egy kis darabka vaj

200 ml víz

Elkészítés módja:

Mielőtt nekilátunk, előkészítjük a terepet: az üvegeket és minden eszközt alaposan fertőtlenítünk, hiszen a lekvár a tervek szerint hosszú hónapokig velünk marad majd. A fagyasztóba beteszünk néhány kistányért, mert ezekkel fogjuk ellenőrizni, mikor lesz tökéletes az állaga.

A szilvát egy nagy befőzőedénybe szórjuk, hozzáöntjük a vizet, és lassan melegíteni kezdjük. Körülbelül tíz percig hagyjuk gyöngyözve főni, amíg a gyümölcs megpuhul, de még nem esik szét. Ekkor kerül bele a cukor, a fahéjpor és a citromlé. Nem sietünk: hagyjuk, hogy a cukor komótosan feloldódjon, forralás nélkül, nagyjából tíz perc alatt.

Amikor minden szépen összeért, feljebb vesszük a lángot, és hagyjuk, hogy a lekvár harsányan bugyogjon. Öt perc elteltével egy kiskanálnyi adagot cseppentünk a fagyasztott tányérra, majd pár másodperc múlva ujjunkkal meglökjük. Ha ráncosodik, készen van; ha nem, akkor még pár percig főzzük, és újra próbálkozunk.

A tűzről levéve belekeverjük a fahéjrudakat (ez kihagyható, ízlés kérdése), valamint a vajat, ami segít eltüntetni a habot, és szép fényt ad a lekvárnak. Tizenöt percig hagyjuk hűlni, így a gyümölcsdarabok nem süllyednek majd az üveg aljára. Ezután merőkanállal a még forró üvegekbe töltjük, lezárjuk, és hagyjuk kihűlni.

Hűvös, sötét helyen egy évig is eláll, felbontás után pedig a hűtőben várja, hogy reggeli pirítósra, palacsintára vagy akár sült hús mellé kerüljön. Ez a lekvár tényleg a lusták barátja: kevés munkával igazi kincs születik.