07 szept Csicsóka a táplálkozásban
Felhasználása sokrétű, hiszen az emberi fogyasztáson kívül alkalmas gyógyszergyártási alapanyagnak, használja az édesipar, a szeszipar és kiváló takarmány-alapanyag.
A fészkesvirágzatúak közé tartozó csicsóka (Helianthus tuberosus) közeli rokonságban áll a napraforgóval. A két növény tavasszal még könnyen összetéveszthető, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest sokkal kisebbek és csak jóval később virágoznak. Szára a napraforgóénál vékonyabb, de jóval magasabb. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítható.
Felhasználása sokrétű, hiszen az emberi fogyasztáson kívül alkalmas gyógyszergyártási alapanyagnak, használja az édesipar, a szeszipar és kiváló takarmány-alapanyag. Régebben a szegények eledelének tartották, mert igénytelen talajban is jól terem, és ősszel a krumplival együtt takarították be, télen bármilyen étel mellé nyersen fogyasztották.
A csicsóka a 17. század elején Észak- Amerikából került Európába, itt az őslakosok burgonyához hasonlóan, gumóját fogyasztották. Legnagyobb tömegben Franciaországban termelik. Az orosz, a német, a francia, a cseh, a lengyel, a bolgár és a román nyelvben topinamburnak nevezik, angol nyelv mondja „jerusalem artichoke”-nak, de a német is nevezi még földi articsókának.
Gumói, amelyek valójában megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5-20 cm hosszú száron fejlődnek ki, emiatt nagyobb területen helyezkedik el a földben, s ezért nehéz a gumókat felszedni. Héja színe lehet fehér vagy sárga, ill. rózsaszínes árnyalatú. A gumók húsa hófehér, felszíne dudoros, barázdált, összetett, nehezen tisztítható. Ha a gumókat főzés előtt vízben áztatjuk, akkor az édeskés íze is eltűnik. Tisztítása nem könnyű, mert a dudoros felületéről a héját elég hosszadalmas munkával lehet eltávolítani. Egyszerűbb, ha a felületüket kefével jól átmossuk, felkarikázzuk és így főzzük meg, mert akkor a héj már könnyen leválik. A burgonyához hasonlóan készíthető el: saláta, köret, töltelék, kirántott, sült ételek alapanyaga lehet.
A csicsóka inulint tartalmaz. Az inulin nem azonos az inzulinnal, amire a cukorbetegeknek szükségük van, viszont a csicsókában található keményítőt biztonságosan tudják használni, mert támogatja a lép, a máj és a hasnyálmirigy működését oly módon, hogy megfelelő szintre tudja emelni a vércukrot. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó gumók 14-16%-a az inulin és polifruktozán (levulóz, szinantrin). Az ezekből keletkező fruktóz (gyümölcscukor) könnyebben és gyorsabban emészthető a répacukornál. A fruktózt a cukorbetegségben szenvedők szervezete a vércukorszint emelkedése nélkül tudja emészteni. A csicsóka emésztésekor a diétás rostok és ezen speciális gyűjtőnevükön ún. fruktooligoszaharidok segítségével a szervezet kikerüli az emésztőenzimek használatát, és a bélbaktériumok segítségét veszi igénybe. A fruktooligoszaharidok segítik a kedvező hatású Lactobacillusok szaporodását a bélben.
Az ásványok közül legtöbb benne a kálium, de számos fontos enzimet is tartalmaz. A kálium megemésztése nem kötődik más anyag jelenlétéhez. Ennek köszönhető, hogy felszívódása a belekben jó, ha megfelelő az emésztés. A csicsókában aránytalanul nagy mennyiségű kálium található, más ásványokhoz viszonyítva.
E zöldségféle csökkenti az édesség utáni vágyat és a fáradtságérzetnek is kitűnő ellenszere. Fogyasztása ezért azoknak is ajánlatos, akik súlyfelesleggel küzdenek. A csicsóka ugyanis könnyen elveszi az éhségérzetet, főleg azok számára, akik valójában nem is éhesek, csak unalmukban rágcsálnának valamit. A rendszeres csicsókafogyasztással csökkenthető a vér húgysavszintje, így a túltáplálkozásból eredő elhízás, köszvény, vesekő, hipertónia, szívkoszorúér-betegségek megelőzésében kiemelkedő jelentőségű táplálékunk lehet a csicsóka és a belőle készült termékek.
A csicsókát utóbbi években ipari célokra is használják. A gumókból – a burgonyához hasonlóan – szeszt főznek (1 tonnából 70-120 l szesz állítható elő), és fruktózt is gyártanak belőle. Franciaországban nagy jövőt jósolnak a csicsókából előállítható üzemanyagnak is. 100 g ehető növényi rész energiatartalma 130 kJoule/31 kcal, melynek főbb összetevői 79% víz, 12% élelmi rost, 4% szénhidrát, 2,5% fehérje, 1,75% ásványi anyag, 0,8% zsiradék és savak.
Összeállította: Ferencz Anita FruitVeB